Budapest legnépesebb kerületének a XI. kerületet tekinthetjük. A Nagy-Budapest megalkotásakor, 1950-ben hozzá csatolták Albertfalvát és Kelenvölgyet, de ezt követően is volt egy népességnövekedési hullám az 1960-as évektől egészen a 80-as évekig, a lakótelep építések következtében.
Nemrégiben, 2013-ban meglepően régi leletekre bukkantak a 11. kerület részén. A leleteket a Sopron út és a Hengermalom út keresztezésénél tárták fel. Két bronzkori település maradványait azonosították be, melyek egyike a Kr.e. 2500 körül élő harangedényes kultúrát képviselő, falusi életet élők hagyatéka, míg a másik leletcsoport a Kr.e. 1200 körül élt urnamezős kultúra egyik községe volt.
Az ókori Gellért-hegyen az eraviszkuszok kelta törzsének politikai, vallási és gazdasági központja állott, akik a Kr. e. IV. századtól a Dunántúlon éltek. Ezen eraviszkusz épületek agyagból, földből és kőből álltak, köztük épült meg a főistenük szentélye is. Majd a rómaiak bevonultak, így az eraviszkuszok a Gellért-hegy lábánál hoztak létre egy új települést, valamint Albertfalva részére települtek. A hegy viszont körülbelül a III. századig megtartotta vallási jelentőségét.
A rómaiak által használt IV.-V. századi temetőt pedig a gazdagréti lakótelep építésénél fedezték fel.
A római megszállást követő századokból longobárd és avar temető is feltárásra került, viszont a honfoglalás idejéről nincsenek feltárt maradványok. Az Árpád-korból találtak maradványokat Kőérberek területén a XI-XII. században alapított bencés kolostorból, amit Szent Szabináról neveztek el. Ettől nem messze egy Árpád-kori falut is feltártak temetővel és templommal.
Már a XV. századból is származtak feljegyzések a Gellért fürdőt ellátó gyógyvízről, amit a török hódoltság idején is használtak. A törökök kiűzését követően Újbuda inkább ritkán lakott terület volt, agrár jelleggel. Szőlőt műveltek a Gellért-, és Sas-hegyen is, ahogy a Péter és Rupp-hegyen is. Lágymányos nagy részét a Duna elmocsarasodó főága borította, a Kamaraerdőt pedig kiránduló-, és vadászterületként tartották számon.
Csillagvizsgáló is működött a Gellért-hegyen, 1815-től egészen 1849-ig. Ennek helyére épült meg a Citadella 1854-ben. 1853-ban keserűvízre bukkantak, amire megépítették az Erzsébet Gyógyfürdőt. Az 1860-as 70-es években pedig a vasúthálózat épült ki.
A XX. század elején megindult erőteljes városiasodást a filoxéravész is könnyítette, hisz az kiirtotta a budai szőlők jelentős részét. A Műegyetem új campusa 1909-re készült el, valamint emeletes polgárházakat építettek a Dunától egészen a mai Móricz Zsigmond körtérig. A Duna-part déli részén iparterület vetette meg a lábát, ahol többek között kávégyár, repülőgyár és tésztagyár is működött. 1899-ben indult el a HÉV, ami a tömegközlekedés fejlesztésén hatalmasat lendített. Mindezen tényezők valamint a Petőfi híd megépülése és a kelenföldi vasútállomás pályaudvarrá növekedése meggyorsította a népesség növekedését.
